Tejelő tehenek gyógykezelése
Tejelő tehenek gyógykezelése

A tejelő tehén gyógykezelésének célja:
- visszaállítani a normális tejtermelést (a masztitisz okozta legnagyobb költség veszteség az el nem adható tej, és nem az állatorvos vagy a gyógyszerek költsége)
- csökkenteni az állományban az egymás fertőződésének veszélyét.
A tejelő tehén gyógykezelésének elvei:
- Azonnal meg kell szüntetni az állat fejőgépes fejését, így megakadályozzuk a kórokozók más állatra történő eljutását.
- Azonnal kezdjük meg a gyógykezelést.
- Kerüljük el, vagy minimalizáljuk a hatást a szöveti szekrécióra, rendszeresen fejjük a tőgyet, így a gyulladásos izzadmányt és toxinokat csökkentjük.
- Minimalizálni kell a veszteségeket.
- Kövessük az ajánlott terápiás útmutatót, ne szakítsuk meg túl hamar a kezelést.
- Gyógykezeljünk a szárazonállás időszakában is.
| A tejelő tehenek tőgygyulladásának 90%-ában négy kórokozónak van szerepe, | |
| Staphylococcus aureus | ![]() |
| Streptococcus agalactiae Streptococcus dysgalactiae Streptococcus uberis. |
![]() |
Tejelő tehenek tőgygyulladását okozó baktériumok előfordulásának gyakorisága:

Tejelő tehenek gyógykezelése
Heveny - félheveny klinikai tőgygyulladás során a baktériumok általában nagyobb számban megtalálhatók a tejutakban is, ahol intraciszternálisan bejuttatott antibiotikumokkal viszonylag egyszerű az elpusztításuk. A gyógykezelés hatékonysága ilyenkor elsősorban a kórokozó antibiotikum-érzékenységtől függ. A Gram-pozitív baktériumok okozta tőgygyulladás esetén elsőként választandó szer a szűk hatásspektrumú penicillin. Sajnálatos azonban, hogy a S. aureus törzsek nagyobb része ma már képes b-laktamáz termelésére, vagyis penicillin rezisztenssé vált. b-laktamáz termelő képesség kimutatása esetén le kell mondanunk a penicillin, illetve az aminopenicillin hatóanyag-tartalmú készítmények használatáról. Helyettük a penicillináz-, azaz béta-laktamáz rezisztens penicillin származékok, bizonyos aminopenicillinek klavulánsavval potenciált változatai, egyes cefalosporinok, továbbá oligoszaharidok, makrolidok, vagy egyéb közel rokon antibiotikumok használhatók.
A penicillineknek és cefalosporinoknak a vázukat béta-laktám gyűrű alkotja. A Staph. aureus és az E. coli törzsek döntő többsége képes un. béta-laktamáz enzimet termelni, és ezzel hatástalanítani az antibiotikumokat. Az amoxicillin klavulánsavval potencírozva kötődik a béta-laktamáz enzimmel, így az amoxicillin hatása akadálytalanná válik. (Synulox).
A tejutakban található kórokozók elpusztítása általában hatékony eszköze a klinikai gyógyulás elérésének, azonban nem elégséges a bakteriológiai értelemben vett gyógyuláshoz és így a szubklinikai mastitis valamint a későbbi relapsusok megelőzéséhez. A hatékony gyógyszernek el kell érni a mikrotályogokban helyeződő, esetenként intracellulárisan, a falósejtek lizoszómáiban, a tartós túlélésre berendezkedett baktériumokat is. A helyileg, azaz intraciszternálisan befecskendezett hatóanyagok általában nem mindig képesek kellő koncentrációban elérni a kötőszövettel eltokolt baktériumokat. A megfelelően megválasztott hatóanyagot általános (szisztémás) kezelés formájával (intravénásan, vagy intramuszkulárisan) is kiegészíthetjük, így nagyobb az esélye annak, hogy a hatóanyag a vérkeringés útján kellő koncentrációban, és kellő időn keresztül eljusson az elváltozások helyére. A hatóanyag kiválasztásakor azonban a baktérium antibiotikum-érzékenységén túl figyelembe kell vennünk, hogy a különböző csoportokba sorolható antibiotikumok tőgyre vonatkozó farmakokinetikai jellemzői lényegesen eltérnek. Az általános és a helyi kezelés kombinált alkalmazása megnövelheti a bakteriológiai gyógyulás esélyét. Lényeges, hogy lehetőleg azonos, vagy közel rokon, klinikai és farmakológiai szempontból megfelelően megválasztott hatóanyagokat használjunk (pl. amoxicillin/klavulánsav kezelés kombinációja).
Sajnálatos módon, gyakorlati körülmények között, annak ellenére, hogy betegség klinikai tünetei rendszerint gyorsan mérséklődnek, a bakteriológiai értelemben vett gyógyulás aránya általában nem haladja meg az 50 %-ot!. Ennek legfőbb oka, hogy gyakorlati körülmények között a tőgygyulladás felismerésekor már félheveny-idült jellegű folyamattal állunk szemben. Ekkorra a tőgyben visszafordíthatatlan elváltozások jöttek létre, amelyek lehetővé teszik a baktérium "elrejtőzését" a gyógyszerek elől.


