Nyomtatóbarát változat

Sertések parvovírus (PPV) okozta szaporodási zavarai

Parvovírus fertőzés

• hazai állományokban rendkívül elterjedt
• gazdasági kártétele jelentős lehet (a szaporodási teljesítmény a gazdaságos termelés meghatározó tényezője)
• szaporítási zavarok gyakori előidézője

Parvovírus:

• antigénszerkezetileg egységes
• rendkívül ellenálló
• terjesztői: fertőzött kocák és kanok (ondó), (magzat, magzatburok!) + ragályfogó tárgyak
• valamennyi életkorú sertés fogékony

PPV károsító hatása

• kizárólag vemhes kocasüldőkben és kocákban
• vemhesség stádiumától függően változó

Klinikai tünetek:

• szakszerűen felnevelt, megfelelő életkorban tenyésztésbe vett kocasüldők több mint 25%-a visszaivarzik
• alacsony alomindex (nagyszámú alacsony alomlétszám)
• gyakoribb vetélés, halvaszületés, mumifikáció
• az ún. "magzatsor" gyakorisága
• alacsony testtömegű malacok fialása (almonként akár 1-2 malacnál)
• fialás után a reszketőkór, izom hypoplasia gyakoribb előfordulása, fialás utáni mortalitás emelkedése

Kórjelzés: halvaszületett (vetélt) magzatok laboratóriumi vizsgálata (testűri folyadékokból ellenanyag kimutatás), anyaállatok esetében a szerológiai vizsgálat nem bizonyító értékű.

A védekezés járványtani alapjai:

Vakcinázás

• hosszú ideig (5-6 hónapos életkorig) tartó maternális immunitás
  • 4-7 hónapos korú kocasüldők előzetes szerológiai vizsgálata
  • a vakcinázás időpontjának meghatározása
• szeropozitivitás nem egyértelműen jelenti a vírusfertőzéssel szembeni védelmet
• természetes fertőződés ("átvészeltetés") eredménye bizonytalan

Kocasüldők alapimmunizálása a szerológiai vizsgálatok függvényében

kb. 6-8 hónapos életkorban, 2-3 hét eltéréssel kétszer
(2. oltás termékenyítés előtt 2-3 héttel)

tenyészkocák: választás előtt 2-3 héttel egyszer
tenyészkanok: 6 havonta 1 alkalommal

Folyamatos, következetes, a telepi technológiához alkalmazkodó immunizálás lehet eredményes.